Kommunikáció a köbön

2009 november 17. | Szerző: Kenguru |

 Be nem áll a szád.

– Micsinál a bácsi? Nézd! micsinál? Nézd, locsol virágt. (A bácsi éppen egy fa felé fordulva az utcán khmmm… szóval nem bírja hazáig…)

– Anya, dudál a néni autóban, micsinál? – Nem indultam el drágám, pedig zöld volt már a lámpa. – És kezével mit mutat a néni? Egy ujjat mutat. – Igen drágám, a középsőt.

 – Nézd apa, táncol a bácsi… Mosolyog. – Mert a bácsi nagyon jókedvű, és táncol az utcán… – Menjünk oda, táncoljunk bácsival.

– Nézd anya, klémes a kezem. (Hatalmas vigyor.) – Berci, tudod, hogy nem szabad levenni a krémet a komódról. – De levettem. – És hova tetted a krémet? – Szobába. Csupa-csupa klém a szoba. Szellleti anyát a Belci, szellleti.

– Elég volt káposzta, kélek palacsintát kélek lekvállal meg kakaóval, nem káposztát eszik Belllcike.

– Berci gyere, menjünk fürödni. – Inkább kockázom kicsit, nem megyünk ma fürödni.

– Anya nézd, készítettem palacsintát a borsóból. Sok-sok icike-picike palacsinta lett.

– Bácsi, utazom a villamossal. – Én is. – Anya, bácsi is utazik a villamossal. – Látom. – Én is látom.

– Gyere Berci, nagymama telefonál, veled szeretne beszélni. – Szia nammama, vonatozok, építek síneket, kisiklott, kisiklott! Szia nammama!

– Hogy hívnak? Kocsis Berci. – Hát apát hogy hívják? Kocsis Gergő. – Anyát hogy hívják? Kocsis…. Aaaaannyaaaaa!