Cumi Cecil

2010 április 28. | Szerző: Kenguru |

 Az egész úgy kezdődött, hogy imádni kezdted a cumikat. Nem volt elég holmi egy darab, mint az elején, amikor azt egy plüssrongyihoz kötöttük, hogy csak alváshoz akard használni – hanem elkezdődött a pici cumi (játék nélkül), nagy cumi (játékkal), korszaka éjjel sírás, ha kiesett a cumi, támolygás az ágyhoz, cumikeresés, csöndes átkozása a napnak, amikor először került a szádba meg annak is, amikor egy évesen nem szoktattunk le róla. Na de majd csak lesz valahogy, érettségizni még senki se ment cumival a szájában, ebben biztos vagyok. – Gondoltam még tegnap este, sőt ma délután négykor is.

Aztán kilyukadt az egyik a kettőből. Persze pótegységek vannak mindenfele elrejtve, de a lyuk kellő megcsodálása után fejcsóválva kijelentetted, hogy a cuminak a kukában van a helye, mert elromlott. Nosza be is dobtad, és ezen felbuzdulva fürdéskor elővezettem a problémát, mely szerint pici cumi nélkül vagy ma kénytelen aludni. Mire azt felelted, hogy a nagyot meg elvitte a doktornéni. A párbeszéd azzal végződött, hogy bizonyára hagyott itt helyette egy könyvet neked pont az ágyad mellett – és láss csodát, könyvfesztivált és némi bűvészmutatványt, az említett olvasnivaló valóban ott is volt, amint végeztünk a pelenka- és hálózsákfelvételi procedúrával. 

A szokásosnál jóval hosszabb mesélés után kerültél ágyba – cumi nélkül. Az előbb azt énekelted, hogy “doktornéni elvitte” a csigabiga gyere ki dallamára. Most csend van. Kíváncsian várom a végeredményt.