Karúszók

2010 augusztus 31. | Szerző: Kenguru |

 A karúszó – mint tudjuk, fontos kelléke egy vízparti nyaralásnak. Mivel idén végre eljutottunk a tengerpartra, be kellett szerezni a többi felfújható, általam nélkülözhetetlennek tartott kellékkel együtt. Vittünk is rögtön gumifotelt, gumimatracot, úszógumit, gumihalacskát és persze karúszót – rögtön két párat, mert ki tudja, lehet-e kapni ilyesmit a tengerparti bazárokban. Na meg persze bepakoltuk bálnafenekű autónkba a ventillátort – hátha nincs légkondi, a bilit – hátha megtörténik a csoda, egy nagy csomag pelenkát – hátha nem, a kislámpát, a kávéfőzőt, több csomag tésztát, egy karton tejet, rizst, krumplit, hagymát, harminc liter ásványvizet, három bőröndnyi ruhát, elektromos grillt, kismotort. A fabicikli már nem fért be. 

Mentségünkre szolgáljon, hogy három hetes tartózkodásra készültünk nagyszülőkkel, barátokkal megspékelve egy ki-tudja-milyen, de gyanúsan barátságos áron kínált objektumba. Ahol – persze ez csak ott derült ki – volt légkondi, kislámpa, víz, kávéfőző…

Miután az első tüdőrepesztő délutánon felfújtunk mindent, el is indultunk a barátságosan hullámzó tengerhez, hogy a habok közé vessük magunkat – és ettől a ponttól kezdve tizenhárom napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt te valóban meg is tedd. Addig ha nagyon kértünk, tükörsima vízben esetleg térdig. De inkább a  legszélén öntögetted homokozóvödörből tálkába a vizet meg vissza. Természetesen karúszóban, nehogy véletlenül belefulladj.

Aztán megtörtént a csoda, és észrevetted, hogy tudsz lebegni a vízen, mi meg áldottuk Thomast és barátait, akik a gumicsodáról meredeztek ránk kihívóan, mert onnantól nem zavart, hogy nem ért le a lábad. Egy táskából uzsonnaelőszedésre szánt húsz másodperc is elég volt ahhoz, hogy a békésen kavicsvárat építő kisfiúból a vízpartra merőlegesen befele lebegő sellőfiú jellegű lénnyé válj.

Persze ennek is vége lett – az időjárásból kiindulva hónapokkal ezelőtt – és hazajöttünk. Azt magyarázza még el valaki, hogy lehetett ugyanannyira tele az autó hazafele, amikor mindent megettünk-megittunk. A tárgyak alapvetően rosszindulatúak.