Mekkora vagy, Emilke?
Emilke - úgy tűnik, létezik. Pontosabban:...

Esti mese

2010 november 8. | Szerző: Kenguru |

Az úgy kezdődik, hogy vacsora. Ekkor már tudod, hogy nagyjából mire lehet számítani, ezért körülbelül negyed óráig tart, míg hajlandó vagy beülni a székbe. Majd minimum fél, de inkább egy óra, hogy némi táplálékot is magadhoz vegyél. Majd egy kis mesetévé – szigorúan csak addig, amíg az éppen aktuális békés rajzfilm be nem fejeződik. Ezt általában hisztivel ünnepled, így az összes szomszédnak percre pontos adatai vannak arról, melyik nap mikor indulsz fürödni.

Fürdés, míg a víz ki nem hűl. Igaz, ha néhányszor megemlítem, hogy már hideg, azt általában elhiszed. Majd az esti rohanós negyedóra. Te rohansz, én ruhadarabokkal követlek. Mondjuk rá azt, hogy nehéz fizikai munka. Öltöztetés, pelenka – mert éjjelre még kapsz – és végre irány az ágy.

Meseválasztás. Újabb hosszú percek, húzod az időt, nézegeted a könyveket, nem akarsz elhamarkodottan dönteni. Annapeti, klasszikusok, Boribon, telhetetlen hernyócska. Végre elkezdődik. Minden mondathoz komoly magyarázattal, kérdés-felelettel. Boribon egyszerű, szép mese, de néha fél órát is elrágódunk azon, vajon miért is nagy Annipanni ruhája a játékmackónak. Volt, hogy a saját macidat is felöltöztetted, hogy kiderüljön, valóban túlméretezett-e a póló és a nadrág.

Mese vége, kakaó, jóéjtpuszi, alvás.

Három perc múlva: Anya, pisilni kell. Anya megy. Nem jön semmi. Pelenka vissza, jóéjtpuszi, alvás.

Anya, takarózz be engem! Anya megy, betakarja Bercit. Jóéjtpuszi, alvás.

Anya, hol a medvebárány/palibaba/alvósboci/szilvikutya stb. – a tárgy neve naponta változik, a lényeg, hogy anya megy, jóéjtpuszi, fenyegetés, mely szerint most már igazán elég ebből, alvás.

Anya, mi az ott? Hisztérikusan feltett kérdés. Én nem értem, hogyan lehet egy gyerekszobában naponta egy olyan állat, amely ezt kiváltja. Mindig csak egy. Akkor is, ha előtte direkt körbenéztem. De egy szúnyog vagy pók vagy egyéb mütyür elkaphatatlan repülő izé biztos betéved.

Anya, megint pisilni kell. Naná. Naná, hogy nem. Pelenka le, pelenka fel, jóéjtpuszi, most már tényleg alvás, mert mérges leszek.

Anya, te is aludjál lent!Az utasítás olyan hangos, hogy valószínűleg már az összes szomszédunk a markába vihog. Mert az nem lehet, hogy ne a kiskorú mondja meg, hogy mi legyen. És ha már érzi, hogy bizony, a fél órás fel-le járkálás után anyának kezd elege lenni, és az ürügyek is elfogytak, legalább azt tegye odalenn, amit ő kitalált odafenn.

A projekt hossza napi másfél – két óra.