Világ Mikulásai, egyesüljetek!

2011 január 4. | Szerző: Kenguru |

 Teljes káosz. A karácsonyi angolszász és magyar hagyományok vegyítését nem lehet kiküszöbölni. Vajon hogyan lehet elmagyarázni, hogy a szalvétán miért Mikulás van, akinek puttonyából csodálatosan díszített karácsonyfa kandikál ki, amikor az éppen a Jézuska felelőssége? És hogy lehet, hogy a Mikulás – miután személyesen megjelent Apa munkahelyén, majd hozott ajándékot az otthoni, a bölcsis reggeli, a bölcsis délutáni, a keszthelyi, és a nagysimonyi cipőbe, karácsony másnapján ismét megjelenik egy újabb csomaggal, amit eddig nem volt módja odaadni?

Szerencsére a háromévesek fantáziája megoldja mindezt, bár nem feltétlenül a hivatalos verziót alapul véve.

Így megtudtam, hogy a világban nagyon sok Jézuska van, nagysimonyi, keszthelyi, érdi, nagykovácsi, Zolié, Ferkéé, Dédié, Éváé, hogy csak néhányat említsek. Mindezen Jézuskák a Mikulás barátai. A Mikulásgyár azért van, hogy ha valakinek véletlenül túl sokat hozott az öreg, akkor az vissza tudja adni, hogy minden gyereknek jusson. A manók tehát nem csak gyártják az ajándékokat, hanem elcserélik szaloncukorra. A Jézuska mindeközben el van foglalva a fenyőfaszállítással és -díszítéssel. Ezért a klasszikus mese ellenére nem lehet kisbaba, szárnyai vannak és valószínűleg lova is. Persze vannak jelmezes Mikulások is, akik csaknem olyanok, mint az igaziak. De fel lehet ismerni őket, mert kék vagy zöld a ruhájuk, az áruházakban állnak, szaloncukrot és vásárlásra buzdító szórólapot osztanak. Hogy a gyerekek tudjanak választani, mit hozzon nekik az igazi. Jézuska. Vagy Mikulás.

Hú.

És akkor eljött…
… az idő.