Mi legyen a jeled?
2011 január 5. | Szerző: Kenguru |
Az ominózus kérdést ma, az óvoda első napján tette fel neked Zsuzsa néni röpke négy perces ismeretség után. A válasz gondolkodás nélkül érkezett: kígyó.
Úgyhogy a következő három évben kígyók császkálnak majd a pizsamanadrágodon, a zsákon, törölközőn, kígyós ágyikóban töltöd a délutáni pihenőidőt – sutba dobtuk a csúszómászót övező begyöpösödött legendákat Ádámról, Éváról és társairól.
Igazi rapid-beszoktatás. Persze nem mertem az utca végénél távolabb menni – nagyobb csoport, idegen emberek a családi napközi nyugis, néhány gyerekes csapata után ki tudja, hogy veszed az akadályt… Először azt gondoltam, bejövünk, játszunk, hazamegyünk. Egy órával később megbeszéltük, hogy kicsit elmegyek, aztán ebéd után érted jövök. Persze száz méteren belül megkerestem az első kávézót, ahol egy narancslé fejében biztosították, hogy ne fagyjon le a lábam.. Ott ért a telefon, miszerint “anyuka, megkérdeztük Bercit, és szeretne itt aludni. Szabad?”
Na meg persze gondolkodtam azon, hogy vége a kényelmes családi napközis időszaknak, ahova akkor mentél, amikor én éppen dolgoztam és apa se ért rá, ahonnan akkor hoztalak el, amikor éppen végeztem, (már ha az óvónénid nem szállított házhoz).
Kezdődnek a hároméves hétköznapok, nem töltünk már hosszú heteket együtt nyugodtan (vagy kevésbé nyugodtan, hajtépő szervezésekkel megoldva a ki-mikor-hol-miért-hogyan-mit csinálsz te közben, ki megy érted és hova kérdéseket).
Mától oviba jársz. Teljes munkaidőben.
Komoly, óvodás nagyfiú.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: