<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mekkora vagy, Emilke?</provider_name><provider_url>https://emilke.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kenguru</author_name><author_url>https://emilke.cafeblog.hu/author/Kenguru/</author_url><title>Katicabogár</title><html>&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;Mekkora a Berke? - Kérdezem reménykedve. Semmi válasz, pedig már hetek óta játszuk vígan az ekkkorára felemelt kezeket.&lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;Hol van apa? - próbálom a kommunikáció következő állomását. Lesajnáló tekintet, melyből tisztán kiolvashatóan adja tudtomra, hogy semmi értelme kérdezősködni, amikor mindketten jól tudjuk, hogy ott van a konyhában. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;Apa elmegy boltba, gyere, integessünk! - mert nem adom fel. Te, kézbe véve valóban integetésszerű mozdulatokba kezdesz, de csak mert apa hatalmas, hangos puszit nyom a fejedre, és eltúlzottan rázza a kezét. Az &quot;integetés&quot; addig tart, amíg a másik kezeddel el nem engeded a pólómat, ezután teljes felső testtel lelkesedsz, majd&#039; kiugrassz a bőrödből. Ekkor megállapítjuk, hog bár a mozdulat megvan, a tudatosság még nem teljes.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;Labda... Ez a labda. Hol a labda? - A párbeszéd egyoldalú, te általában a képeskönyv megtekintése közben megpróbálod minél több ujjadat bedugni a számba, amin remekül szórakozol, én kitartóan mutogatom a képeket, te ezt megunva úgy döntesz, a könyvnek a kibújó fogak között a helye. /Nagybátyád HVG-jéből négy réteget találtunk a szájpadlásodon fél órával azután, hogy az újság a kezedbe került. Pedig esküszöm, két szempár figyelte árgusan minden mozdulatodat./&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;Ne menj fel a lépcsőn! - Vidám mosoly hátrafelé, majd újabb lépcsőfok. Aztán megint vidám mosoly hátrafelé. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;Nem szabad! - Lehet, hogy úgy érzed, ez a neved.&nbsp;Rám nézel, a&nbsp;mozdulatsor megszakad egy pillanatra, vagyis a virágfölddel teli kéz&nbsp;megáll egy másodpercig a levegőben, mielőtt tovább haladna a szád felé. Ezalatt szemfüles anyuka odaugrik, figyelem elterel, kisgyerek arrébbvisz, másik játékra figyelem felhív, kéz kifeszeget, megtöröl. Maximum egy perc múlva újra ugyanott vagy, és várod a nemszabadot.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: Times New Roman&quot;&gt;Hol a katicabogár? - Az utolsó remény, a biztos siker. Katicabogár a szobádban a falon, valamint plüss változatban a játékok között. Megmutatod, ha fent vagy, megkeresed, ha lent vagy. Az első szó, amit tudsz. És hol van ehhez képest anya, apa, labda, cica vagy autó. Katicabogár.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=center&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 14px&quot;&gt;&lt;IMG class=blogkep src=&quot;https://emilke.cafeblog.hu/files/repul.jpg&quot;&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>