1.0Mekkora vagy, Emilke?https://emilke.cafeblog.huKenguruhttps://emilke.cafeblog.hu/author/Kenguru/<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman;"></span><span style="font-size: 14px; font-family: Times New Roman;"><span style="font-size: 14px;"><span style="font-family: Times New Roman;"></span><span style="font-size: 14px; font-family: Times New Roman;"> A karúszó - mint tudjuk, fontos kelléke egy vízparti nyaralásnak. Mivel idén végre eljutottunk a tengerpartra, be kellett szerezni a többi felfújható, általam nélkülözhetetlennek tartott kellékkel együtt. Vittünk is rögtön gumifotelt, gumimatracot, úszógumit, gumihalacskát és persze karúszót - rögtön két párat, mert ki tudja, lehet-e kapni ilyesmit a tengerparti bazárokban. Na meg persze bepakoltuk bálnafenekű autónkba a ventillátort - hátha nincs légkondi, a bilit - hátha megtörténik a csoda, egy nagy csomag pelenkát - hátha nem, a kislámpát, a kávéfőzőt, több csomag tésztát, egy karton tejet, rizst, krumplit, hagymát, harminc liter ásványvizet, három bőröndnyi ruhát, elektromos grillt, </span></span></span><span style="font-size: 14px; font-family: Times New Roman;">kismotort. A fabicikli már nem fért be. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14px; font-family: Times New Roman;">Mentségünkre szolgáljon, hogy három hetes tartózkodásra készültünk nagyszülőkkel, barátokkal megspékelve egy ki-tudja-milyen, de gyanúsan barátságos áron kínált objektumba. Ahol - persze ez csak ott derült ki - volt légkondi, kislámpa, víz, kávéfőző... </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14px; font-family: Times New Roman;">Miután az első tüdőrepesztő délutánon felfújtunk mindent, el is indultunk a barátságosan hullámzó tengerhez, hogy a habok közé vessük magunkat - és ettől a ponttól kezdve tizenhárom napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt te valóban meg is tedd. Addig ha nagyon kértünk, tükörsima vízben </span><span style="font-size: 14px; font-family: Times New Roman;">esetleg térdig. De inkább a  legszélén öntögetted homokozóvödörből tálkába a vizet meg vissza. Természetesen karúszóban, nehogy véletlenül belefulladj. </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14px; font-family: Times New Roman;">Aztán megtörtént a csoda, és észrevetted, hogy tudsz lebegni a vízen, mi meg áldottuk Thomast és barátait, akik a gumicsodáról meredeztek ránk kihívóan, mert onnantól nem zavart, hogy nem ért le a lábad. Egy táskából uzsonnaelőszedésre szánt húsz másodperc is elég volt ahhoz, hogy a békésen kavicsvárat építő kisfiúból a vízpartra merőlegesen <span style="font-family: Times New Roman;">befele lebegő sellőfiú jellegű lénnyé válj.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14px;"><span style="font-size: 14px;"><span style="font-family: Times New Roman;"></span><span style="font-size: 14px; font-family: Times New Roman;">Persze ennek is vége lett - az időjárásból kiindulva hónapokkal ezelőtt - és hazajöttünk. Azt magyarázza még el valaki, hogy lehetett ugyanannyira tele az autó hazafele, amikor mindent megettünk-megittunk. A tárgyak alapvetően rosszindulatúak. </span></span><br></span></p><center><img src="https://emilke.cafeblog.hu/files/karuszo.jpg" class="blogkep" align="center"></center><p style="text-align: justify;"><br></p>rich