1.0Mekkora vagy, Emilke?https://emilke.cafeblog.huKenguruhttps://emilke.cafeblog.hu/author/Kenguru/<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman;"><span style="font-family: Times New Roman;"></span><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;"><span style="font-size: 16px;"></span><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 16px;"> </span></span></span><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;">Az ominózus kérdést ma, az óvoda első napján tette fel neked Zsuzsa néni röpke négy perces ismeretség után. </span><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;">A válasz gondolkodás nélkül érkezett: kígyó. </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;">Úgyhogy a következő háro</span><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;">m évben kígyók császkálnak majd a pizsamanadrágodon, a zsákon, törölközőn, kígyós ágyikóban töltöd a délutáni pihenőidőt - sutba dobtuk a csúszómászót övező begyöpösödött legendákat Ádámról, Éváról és társairól. </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 16px;">Igazi rapid-beszoktatás. Persze nem mertem az utca végénél távolabb menni - nagyobb csoport, idegen emberek a családi napközi nyugis, néhány gyerekes csapata után ki tudja, hogy veszed az akadályt... Először azt gondoltam, bejövünk, játszunk, hazamegyünk. Egy órával később megbeszéltük, hogy kicsit elmegyek, aztán ebéd után érted jövök. Persze száz méteren belül megkerestem az első kávézót, ahol egy narancslé fejében biztosították, hogy ne fagyjon le a lábam.. Ott ért a telefon, miszerint "anyuka, megkérdeztük Bercit, és szeretne itt aludni. </span><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 16px;">Szabad?"</span></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;">Ott durmoltál édesdeden, miközben én a folyosói kispadon végtelenül kényelmetlen helyzetben ülve töltöttem adataidat... </span><br><br>N<span style="font-family: Times New Roman;"><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;">a</span><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;"> meg persze gondolkodtam azon, hogy vége a kényelmes családi napközis időszaknak, ahova akkor mentél, amikor én éppen dolgoztam és apa se ért rá, ahonnan akkor hoztalak el, amikor éppen végeztem, (már ha az óvónénid nem szállított házhoz). </span></span><br><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 16px;">Kezdődnek a hároméves hétköznapok, nem töltünk már hosszú heteket együtt nyugodtan (vagy kevésbé nyugodtan, hajtépő szervezésekkel megoldva a ki-mikor-hol-miért-hogyan-mit csinálsz te közben, ki megy érted és hova kérdéseket). </span><br><br><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;">Mától oviba jársz. Teljes munkaidőben. </span><br><br></div><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;">Komoly, óvodás nagyfiú. </span><br><br><center><img src="https://emilke.cafeblog.hu/files/karacsony2010.jpg" class="blogkep" align="center"></center><br><span style="font-size: 16px; font-family: Times New Roman;"> </span>rich