Kismama/m2

2007 november 1. | Szerző: Kenguru |

 Nos, mint azt már említettem, hétvégén bababörzéztünk meg babaexptóztunk meg egyébként is mindent megtettünk, hogy növeljük Budapest frekventált pontjain az egy négyzetméterre jutó dudorodó hasú nők számát. Nem is lennénk az egyik leendő barátnőd anyukájával első gyermeküket izgatottan és felelősségteljesen váró szülők, ha nem vettünk volna részt nem kis szervezési problémák megoldása után a két helyszínen részben egyazon időben zajló programsorozaton…

Nos, az már biztos, hogy a notórius nejlontáska-gyűjtőknek és próbacsomag-függőknek , a “hátulgombolósok előre” alcímet kapott rendezvényen a helyük. Egy rövid kör után a standoktól biztonságosnak hitt fél méteres távolságot tartva már nem tudtam melyik táskába tömködni a szórólap-hegyeket, miközben – mert sajátunk a gyűjtögető életmód, és az “amit ingyen adnak, azt vedd el” felfogás – magamba tömtem egy promóciós magos sütit, amit lehetőségem volt leöblíteni az egyetlen száz százalékos narancslével, ami más, mint a többi száz százalékos narancslé. Közben meghallgattam, miért jobb a mosható pelenka az eldobhatónál, és miért jobb egy bizonyos mosható pelenka a többi hasonló terméknél, áttekintettem a cumisüveg-melegítő-választékot valamint legalább három, a babának szóló különleges megtakarítási ajánlatot is kaptam viszonylag agresszív ímél- és telefonszámkérő füligmosoly ügynökök közreműködésével. Otthon pedig hosszan szortíroztam a különböző, kedvezményes mellszívó-berendezés vásárlásra jogosító ajándék kuponokat, és a nejlontáskák tüzetes átvizsgálását követően gazdagodott téged váró gyűjteményem:

• 
  
  4 db újszülött-pelenkábal


• 
  
  1 csomag zsírkrétával


• 
  
  1 db, Petike tisztaságát elemző videóval


• 
  
  kifestővel szintén a kosz-tisztaság témában


• 
  
  A baba öltözik c. képeskönyvvel


• 
  
  két és fél deci bébivízzel


• 
  
  négy különböző trendi magazinnal


• 
  
  3 db törlőkendővel.

Lehetőségem lett volna elkölteni gyakorlatilag egy rozzantabb autó árát holdjáró babakocsira, három részes védő-figyelő-riasztó berendezésre, babavideofonra, elképesztően fejlesztő játékokra, amelyek garantálják hogy magadhoz képest x idővel korábban szólalsz meg/állsz fel/kezdesz el sakkozni… Remélem, ezen termékek elutasításából nem azt a következtetést vonod le, hogy nem tettem meg mindent érted…

A viszonylag borsos belépő-árat valamint a – nem lehet, hogy üres kézzel menjünk innen haza – felkiáltással kötelezően megvásárolt apróságokat figyelembe véve a fentebb felsorolt volt a minimálisan elvárható promóanyag és esti olvasnivaló-csomag. Bár a harmadik őssejt-tájékoztatót és homeopátiás szer-reklámot már kissé dühösen vágtam a kukába, hogy a jóval kevésbé elit – és ezáltal nagyságrendekkel olcsóbb börzén éljem ki az elmúlt hetekben lappangó ám hirtelen kitört bevásárlási lázamat.

Mintha a turkáló kismamák kánaánjába léptem volna… Jobbról-balról új babakocsihegyek a standokon (összecsukható-szétnyitható-tologatni elvihető szerkezetek), középen használt és új ruhák garmadája, hátul pedig olcsótól a drágábbig összetapogatni különtett, megtekinthető pelenkák, ágyneműk valamint a kellemes közöny, amely fogadja a kismamát, amikor még csak úgy magában gondolkodik arról, hogy vajon melyik is lenne a legmegfelelőbb választás gyermeke számára…

Nos, az eredményt – erről már tudsz – a szobában kerülgetjük. Egyébként gazdagodott még felszerelésünk szoptatós párnával – mert az feltétlenül kell a hitvesi ágyba apa meg anya mellé, hogy zörögjön, 1 db világoskék pléddel – mert annak beszerzésével sem lehetett tovább várni, különben is olyan édes kiskutya volt rajta, és majdnem harmonizál a fekete-bordó babakocsival, valamint egy iparművészeti zsűri által tesztelt hordozókendővel – mert bár kaptunk babahordozót, nem tudtam ellenállni a másik rendezvényről elhozott füzetben a kendőről olvasott ezernyi előnynek, és itt ahhoz képest éppen feleannyiba került. Hülyének is megéri…