A Mosoly

2008 február 7. | Szerző: Kenguru |

 Természetesen nagy M-mel. De voltaképpen csupa nagybetűvel illene írni a szót… Mert ma, órára pontosan négyhetes korodban egy futó, ám jól látható mosollyal nyugtáztad, hogy igen, két kialvatlan rabszolgád haptákban áll, és lesi kívánságaidat. Akkor is, ha Te még nem döntötted el, mik is legyenek azok.

Szóval egy újabb, közepesen sikerült éjszaka után (öt és egynegyed órát sikerült az álmok birodalmában töltenem három megszakítással) éppen végeztél egy kis reggeli nasi elfogyasztásával, amikor negyed óra hiábavaló és elkeserítő büfiztetés után levettelek a vállamról, hogy megbeszéljem veled a teendőket, úgymint hatalmas büfi, majd csendes szundikálás, az idegtépő csuklás mellőzése valamint az átpelenkázás zokszó nélküli tűrése, amikor egyszer csak kinevettél.

Más kisbabáknál ez bizonyára amolyan szimpla első mosoly… Nálad kárörvendő vigyor volt. De láttuk. Még apát is rávettem arra, hogy kinyissa egyik szemét, és részese legyen a pillanatnak.

Azt pedig, hogy lesajnálón kiröhögted az általam felvázolt délelőtti terveket, onnan tudom, hogy csukló lényedet itt tartom a bal karomban, miközben együtt figyeljük a billentyűzeten száguldozó ujjaimat. Büfi még nem volt.