Az elvek kudarca

2008 február 21. | Szerző: Kenguru |

 Az alapvető újszülött-együttélési elvek érkezésed előtt és megvalósulásuk érkezésed után:

1. Rengeteg babazene-hallgatás, mert majd megnyugszol tőle, és jót fogsz aludni.

– A költözésnél az internetről nagy fáradtsággal nem teljesen jogtisztán letöltött cédék valahova elkeveredtek. A rumliszobában a dobozok között még nem volt időm rendet rakni. Szerintem nem is lesz, ahhoz túl rövid ideig maradunk itt. Egyet megtaláltam. Nekem már fizikai fájdalmat okoz Mozart, te ugyanúgy ordítasz hallgatása közben, mint ha csönd van.

2. Naponta legalább egy óra séta a friss levegőn, hogy te erősödj, én pedig visszanyerjem sportos alkatomat.

– Naponta kiteszlek a teraszra jól felöltöztetve, amíg takarítok, vasalok vagy főzök. Te ordítasz, ezért odarohanok, kicsit hurcibállak babakocsistól ide-oda, majd visszarohanok folytatni, amit elkezdtem. Amint észreveszed, hogy nem mozog a feneked, újra ordítasz. Esetleg elviszlek sétálni a boltba, postára, időnként a bankautomatához. Amint hazaérünk, ordítasz, mert nem mozog a feneked, én viszont holtfáradt vagyok, mert a hegyoldalban lakunk.

3. Igény szerinti etetés.

– A védő- és a doktornő így is hitetlenül néz rám, amikor elmondom, hogy ez a heti harminc deka (mintegy kétszerese az előirányzottnak), a három és fél- négyóránkénti kajálásból jön össze. Ha rajtad múlna, másfél óránként táplálkoznál, de mivel ebbe nekem is van beleszólásom, szemrehányón panaszolod sanyarú gyermekkorod naponta hatszor hosszasan, hangosan. A helyzeten az sem segít, hogy a szakemberek javaslatára végső elkeseredésünkben megpróbáltunk vízzel itatni. A ruhád, a pelenka, az ágynemű, a párnahuzat és az összes, közeledben lévő tárgy elázott, de megoldottad, hogy a hasadba még véletlenül se jusson.

4. Végtelen türelemmel való hordozás lehetőleg nagyon trendi kendő segítségével a lakásban a napi teendők elvégzése közben.

– Lehet, hogy az afrikai népeknél bejött ez a hordozókendő-ügy anya mellkasán, de te üvölotöttél, ha a megpróbáltalak belevarázsolni. És ezt nem is hagytad abba, amíg öt perc múltán meg nem könyörültem rajtad. A kenguru (amit a hordozókendő-reklámot tartalmazó baba-mama újságok nem javasolnak) nálad tökéletesen bejött. Bár napi teendők végzéséhez nem alkalmas, hiszen se forró tárgyat, se vegyszert nem merek megfogni, enni-inni lehetetlen, lehajolást szintén csak módjával, te boldogan skubizol kifele a felszerelésből, és csak akkor ordítasz, amikor ki akarlak venni onnan.

5. Nem veszünk járókát.

Dehogynem. Miután majdnem legurultál a kanapéról, szertefoszlott ketrec-ellenes magatartásom, és kiegészült a lakás felszerelése egy aréna méretű, a nappali területének nagy részét elfoglaló szerkezettel, ahova azóta – mivel még pici vagy, és csak felét használod – minden, egyébként hányódó kiegészítőt bedobálunk. Például szoptatós párna, meleg ruha, plédek, stb. Azóta tudjuk, mi hol van. A járókában.

6. Nem veszünk cumit.

Dehogynem. Mert a cumi téged megnyugtat. Márpedig esti, nyűgös időszakaidban bármit megteszünk a cél érdekében, hogy lefekvés után aludj, szenderegj, de legalábbis maradj öt-tíz percre csendben, miután ettél, büfiztél, tisztába tettünk, altatódalok tömegét énekeltük neked, jóéjt-puszit adtunk, négyszer visszamentünk, nyugtatózenét a cédélejátszóba helyeztük, újból tisztába tettünk, megpróbáltunk megitatni, kivágtuk a cetlit a ruhád hátuljából, ringattunk majd újból tisztába tettünk. A cumi használ. Mi használjuk. Vessenek meg érte…