Változások

2008 november 26. | Szerző: Kenguru |

 Tél van. Néhány hét híján egy éve, hogy ideköltöztünk. Ugyanilyen idő volt, én meg hatalmas hasammal jöttem-mentem eleinte még a lakás, és a közeli cukrászda, később a babzsákfotel, és a telefon között, mely segítségével apának megmondtam, mit hozzon a közeli cukrászdából. Megérkeztél, a hónapok közhelyesen szólva elrepültek, én meg csak néztem, hogyan lesz a kis üvöltő babából nagy üvöltő baba.

Tél van. Megint költözünk. Na nem az álomházunkba, amely miatt éppen ma adósodtunk el egy életre (tudniillik most írtunk alá egy elvileg elvileg 2043-ig szóló hitelszerződést), hanem a felújítás idejére egy udvari, sötétecske belvárosi albérletbe, közel apa munkahelyéhez. Olyannyira közel, hogy szerintem apa onnan fogja áthozni a reggeli kávét, ha anya nem főzi meg. És pulóverben jár majd dolgozni. Mert az utcára nem is kell kimennie. A munkahelye éppen alattunk lesz.

Kettős érzéssel nézek a kihívás elé. Nem lesz kert, terasz, fű meg fa. De tél van, úgyhogy tulajdonképpen ezek most itt sincsenek. Neked meg mindegy, hiszen még nem tudsz járni, odakinn meg se füvön, se betonon nem engedlek télen térden csúszni.

Nem lesz a közelben Janka, aki másfél éves, és igazi nőként illegeti magát, miközben négykézláb robogsz utána. Lesz viszont hatalmas rajongótáborod néhány emelettel és egy kis udvarral arrébb.

Nem lesz csodálatos, budai levegő, és ablakból látható hegyek. Lesz viszont igazi belvárosi nyüzsgés, és sok-sok bolt, amit öt percen belül el lehet érni. Idefentről minimum másfél óra a vásárlótúra, ha csak a legszükségesebbek kellenek. Na jó, nem mondok igazat. Van egy közért itt is, de monopólhelyzetét kihasználva olyan drága, hogy apával együtt úgy döntöttünk, tudatosan bojkottáljuk.

Itt töltötted életed első hónapjait. De az idei karácsonyt már máshol fogod.