Beszámoló

2009 január 27. | Szerző: Kenguru |

 Sokat kellene írni. Külön a szilveszterről, amikor tüzijátékot néztél, mint a nagyok, külön a születésnapról, amikor beletenyereltél a tortába, és külön január huszonnegyedikéről, amikor öt nővel buliztál együtt.

De internetes hiányosságaink miatt csak egy rövid beszámolóra futja.

December 31.

Régi hagyomány a családban, hogy a szilvesztert együtt töltjük Gábor- és Robi bácsiékkal valahol az országban egy falusi házikót kibérelve. A helyzet idén a Te -, és Vilma barátnőd születésével némileg módosult. A falusi házikóból közös barátaink palotája lett, a szokásos hat fős társaság csendes eszem-iszomja pedig – ha jól számolom – tizenhárom felnőtt, és nyolc gyermek (közülük három egy éven aluli kiskorú) családi ereszd-el-a-hajam bulijává módosult. A két napos program kiemelkedő eseményei közé tartozik, amikor úgy megszeretgetted az éppen ülni tanuló Vilmát, hogy lábai az égnek meredtek, ő pedig hanyatt döntve a kandalló előtti szőnyegen találta magát, és miközben szerelmesen néztél rá, ő hangos sírással adta tudtodra nemtetszését, a tüzijáték, amelynek első pukkanásaira hatalmas hisztiben törtél ki, ezért hálózsákostól néztük az ablakból, nem utolsósorban pedig január elseje, este, amikor úgy döntöttél, te márpedig a többi kiskorúval ellentétben igenis a felnőttekkel fogsz bulizni. Háromszor tettelek le aludni, háromszor adtad éktelen visítással tudtomra, hogy ez a megoldás számodra teljesen elfogadhatatlan. Végül este 11-ig a jelen levő két nagyobb gyerek hurcolt jobbra-balra a lakásban, hogy biztosítsa számodra a szórakozást…

Január 10.

A kisgyerekeknek szülinapi bulit szoktak szervezni. Mi ezt nem tettük. Már csak azért sem, mert Anya napközben, Apa este dolgozott. Így aztán születésed pillanatának, reggel 8.55-nek percre pontosan egyéves évfordulóján hoztuk be az előző nap este elkészített gesztenyepürés-narancsos tortát, amelyet Te a korai időpont ellenére meglehetős örömmel fogadtál. Beletenyereltél, és élvezettel fogyasztottad megannyi fénykép elkészítése közepette. Mi pedig büszkén néztünk egymásra 9 óra 10 percig, amikor Anyának már tényleg muszáj volt elindulnia. De másnap – a nevezetes dátum tiszteletére elmentünk együtt a vadasparkba. A mínusz 10 fok csak minket zavart. Te a kergén futkosó róka előtt apára kötve lecövekeltél, és miközben mi már az orrunkat sem éreztük, minden továbbindulást célzó kísérletünkre sivítottál, és kapálóztál. Úgyhogy a park többi részét rohamtempóban fogadtuk be…

Január 24.

A csajokkal (Neked nénik) vacsicsatit rendezünk. Ennek első fordulóján magammal vittelek Ritához, mert Apának dolga volt, és gondoltam, öt nő között jól érzed majd magad. Ez enyhe kifejezésnek bizonyult. Minden ételből kunyeráltál, minden nőre szerelmes pillantásokat vetettél – rajtam kívül – és nagyon élvezted, hogy – bár már nyolc óra volt – senki sem cipel a fürdőszobába, és sehol nem látod a kiságyat… Tehát buli van. Miközben a desszert elfogyasztásának fáradalmait pihentük, mi, felnőttek, te amputáltad Hurvinyek bábu kezét, szétszedted a kamera töltőjét, kipakoltad a könyvespolcot, valamint a pedáns rendbe állított kartotékrendszert, szóval élted az egyévesek mindennapi életét. És egyszercsak elindultál. Hónapok óta vártuk a pillanatot Apával. De nem felém, nem Apa felé… Olgitól Ritáig. Majd Ritától Adélig. Majd megint Adéltól Ritáig. A bravúrt azóta sem ismételted meg, igaz, ha férfi lennék, engem is kivételes tettekre sarkallna öt nő látványa…