Beszélgetünk

2009 június 24. | Szerző: Kenguru |

Hát így állunk. Beköltöztünk, még internet is adódott, és mégse jutok soha ahhoz, hogy leírjam, mi minden történik Veled. Akivel lassan már beszélgetni is lehet. Szókincsed akkora, hogy szinte már meg se tudom számolni.

Repülő – mert felettünk zúgnak el a gaz gépek. Cica, Vauvau – ez a környéken élő állatpopulációt tekintve nem számít különösebb eredménynek. Esik az eső – Gyakorlatilag egy hete ezt hallgatod tőlünk. Berci – a nevedet azért már ideje megtanulnod. Apa, anya – az előbbit csünggő odaadással, mintegy sóhajtva, az utóbbit kiabálva, ha valami nem tetszik. Diridongó – követelőzve, hogy azonnal ültesselek a térdemre, mert futrobogakicsikocsi játékra van igény. Kaja – hiába mondjuk: reggeli, ebéd, borsófőzelék, húsleves, ezek hatástalanok. Paci – ma derült ki, hogy tudod, amikor egyszercsak egy könyvben rámutattál. Hol tanultad, fogalmunk sincs. Köldök – ráhajolva tekintélyes pocakodra, és rámutatva az ominózus testrészre. Nénóbrrrbrrr, sihuhu – mindenki tudja, hogy ez a mentőautó, ami a vasúti sorompónál áll. Alma – gyűjtőneve minden kézbe fogható gyümölcsnek. Kárkár – az a madár, amely nem galamb. Galamb – az a madár, amely galamb. Innia – bármi, ami nem víz. A víz az víz, de kiköpöd. Bibi – szám alá tolva a fájó pontot, és addig ismételve a szót, amíg a puszi meg nem érkezik. Bili – egyelőre a kockákat pakolod bele. Haja – mondod, de még nincs. Cipő – most rögtön vegyük fel és menjünk ki. Csokika – többször halljuk, mint az összes többit együttvéve. Még szerencse, hogy át lehet verni egy kis kakaós kukoricapehellyel.

Komoly beszélgetéseink is adódtak már:

– Aaaaanyaaaa! (Felébredtél. Bemegyek, felveszlek, pelenkacsere.) Nénóbrrrbrrr, Kárkár, néééénóóó. (Ezt megbeszéljük, a kintről behallatszó hangok). Cipő! Cipő! Cipő! (Mit ülünk idebenn, amikor ilyen szép az idő?) Bibi (Túl gyorsan szaladtál a cipőért). Szia Apa (Imádó szemek, olvadozó kisgyerek, apa vegyél fel, menjünk együtt az udvarra) aztán hinta, alma, csokika… Mi kell még?