Hisztigombóc

2009 június 24. | Szerző: Kenguru |

 Biztos minden kisgyerek akaratos. De szerintem te sokaknak taníthatnád a hirtelen dührohamokat. Mi lesz itt két évesen, ami – mint tudjuk a szörnyű kor?

Mai példáink: 1. Bertalan békésen játszik magában. Ünnepi pillanat, dehogy zavarjuk, gyönyörködünk. Csakhogy a formabelerakós játékban egyáltalán nem akar a henger helyén bemenni a házikó. Földhözvág, üvölt. Nyugtatás, nézd kicsim, ebbe próbáld meg. Beleteszi. Most meg azért üvölt, mert benne van.

2. Csokika-hadjárat. De nem kap. Ebéd előtt fél órával semmi esetre sem. Még kukoricapelyhet sem. Hiszti, földhözvagdosása tárgyaknak. Látványosan nem veszünk tudomást a tényezőről. Ha fokozható a hangerő, most megtörténik.

3. Pohárból akarok inni. Egyedül. Leöntöttem magam – problémakör. A kisgyermek tulajdonképpen remeg. Ruhát levenni tilos, pohárba vizet tölteni tilos, vizet nem tölteni szintén tilos.

4. Nem szabad! A tévét be-ki kapcsolgatni. A nem szót egyre hangosabban, hisztérikusabban ismételgetve falrengető kiabálásba csap át, és apa felé csap. Újabb nem szabad. Valószínűleg vége a világnak. Mi minden erőnkkel próbáljuk nevetés nélkül kibírni, de amikor olyan kacagnivaló, ahogy négyszögletesre igazítja a száját, és egyetlen apró könny nélkül szirénázik…