APA
2008 május 31. | Szerző: Kenguru
APA – így, csupa nagybetűvel. Mert anya rendben, anya a kiszolgálószemélyzet, nem kérés, elvárás, hogy mindig, minden esetben készenlétben álljon, és ha ez nem így van, nemtetszésedet hangos és felháborodott sikítással jelzed. (Mert két hete gyakorolod, hogy sikerül-e elérned az ultrahangot, hogy a denevérekkel is kommunikálj.) Szóval anyát valószínűleg azért találták ki, hogy Neked is legyen saját külön rabszolgád. De APA más. Csupa nagybetű. Mert egy csomó mindent sokkal barátibban old meg, mint a néha kellemetlenkedő másik szülő.
APA például nem gondolja, hogy meg kell dolgoznod az éppen csak nem elérhető csörgőért, és első nyekkenésedre a kezedbe adja. APA akkor is kivesz a járókából, és szeretget ha egyébként éppen nem okoz problémát az odabenn tartózkodás. APA – ha anya véletlenül nem figyel – az ölében veled nézi a híradót, és kommentálja, hogy te is jól megértsd. APA nem rohan lecserélni a lebuktizott pólódat, mert az amúgy is megszárad, és minek idegesítsen az öltözéssel. APA sokkal bátrabban táncolja veled körbe a szobát különböző, számodra átalakított hatvanas évekbeli slágerek és gyermekdalokat énekelve, amit te – főleg a feldobásoknál – hangos vihogással díjazol. APÁVAL fürödni is jobb, mert a túlfolyóig engedi a kádat, hogy lebeghess a vízben, és nem ijed meg, ha némi víz a szemedbe, orrodba, szádba megy. Ha ő nincs otthon, anya csak a kis zöld kádban fürdet, amiben csak az az izgalmas, hogy sikerül-e a kilocsolt vízzel eltalálnod az odakészített hálóruhát. APA órákon keresztül képes veled a kenguruban bevásárolni, és különböző nénik elismerését besöpörni, anyának már húsz perc után megfájdul a háta. APA fittyet hány arra, hogy neked még elvileg nem szabad ülni, és ha erölködsz, mert nézegetni akarsz, feljebb állítja a babakocsit. Ráadásul APA hosszú negyedórákig bírja, hogy reggel húzkodd az orrát, fülét, nyomkodd a szemét az ágyban (mert addigra valahogy a rácsosból mindig odakeveredsz) anélkül, hogy fel akarna kelni… APA tehát valószínűleg tökéletes.
Végigettük Kispestet
2008 május 11. | Szerző: Kenguru
Ez a helyzet. Mert szüleid éppen az első éveid eltöltéséhez megfelelő helyszínt keresik. Ezért aztán édesanyád – ha egyáltalán a számítógép elé kerül – nem holmi blogokba írja élményeit, hanem az ingatlanos oldalakon keresi-kutatja a világ legjobb kiskertjét, teraszát, kertkapcsolatát, ahol hintázhatsz, homokozhatsz, és mivanaszoknyádalattot játszhatsz most hat hetes Vilma barátnőddel, miközben szüleid – és az övéi – a grillrácsra pakolják a jobbnál jobb húsokat.
Bejáratott technikánk a következő:
1. Összeszervezni a lehető legtöbb lakás megtekintését egy napra, mert jelenleg légvonalban mintegy tíz kilométerre, dugóban mintegy másfél órára lakunk az általunk kiszemelt környéktől.
2. Összepakolni a készenléti csomagot. Babakocsi, esővédő, pelenkák, popsikenőcs, popsitörlő, utazós pelenkázólap, szemeteszacskó, cumi, csörgő, Liba, pulóver, ha hideg lesz, rövid újjú, ha az autóban meleg lesz, füles sapka, ha szél lesz, kalapocska, ha nap lesz, zokni, ha a rajtad lévőt ledolgoznád, váltás ruha, mert az utóbbi időben jelentős eredményeket értél el a kenjük-össze-a-fülünket-pelenkánk-tartalmával egyszemélyes versenyben, ruhapelenkák, mert a túrógyártásban is nagymenő vagy, kenguru, mert ha minden kötél szakad, abban megnyugtatható vagy. Ez csak az alapfelszerelés.
3. Elindulni lehetőleg a legnagyobb csúcsforgalomban át Budapesten, hogy a felsorolt programpontokat teljesítsük. A megtekintések közötti szünetekben adott esetben séta a környéken, pelenkázás, altatás autózással, vagy félreeső helyen való tízórai-, ebéd-, és uzsonnaszünetek az autó hátsó ülésén. Igaz, alakultak már úgy a dolgok, hogy a mögöttünk parkoló kisbuszba kőművescsapat érkezett teljes menetfelszereléssel, amelyet tíz-tizenöt perc alatt sikerült bepakolni – sanda oldalpillantásokkal és súgdolózással, de ez téged a legkevésbé sem zavart…
4. Miután hazafelé is leküzdöttük a dugót, és a bajvanarészegtengerésszel című nóta kétségbeesett, viszont hamis eléneklésével édesanyád megnyugtatott, altatás, majd kötetlen beszélgetés a teraszon arról, hogy miért nem árulják el a hirdetésekben, hogy a ház a rendezőpályaudvar mellett van, hogy a tető felújítása egy felragasztott kátránylapot jelent, a szomszéd bácsi átjár a “leválasztott” kertrészen a nyári konyhába, hogy a szükséges kisebb felújítás alatt azt értik, hogy szivárog a falban a vízvezeték, amitől már a padló is felázott, és legfőképpen arról, hogy vajon valaha megtaláljuk-e a nekünk megfelelő ha nem is álom- de legalább élhető otthont.
Nőideál
2008 május 4. | Szerző: Kenguru
Nőideálod ötven év feletti, lehetőleg őszes hajtincsekkel. Lehet teljesen ősz is, ebben az esetben a hetven év az alsó korhatár.
Nőideálod tehát mindkét nagymama, a dédi és az összes néni a boltban.
Mi, a szüleid hatalmas erőfeszítéseket teszünk, hogy a néma mosolyon, esetleg a kegyes eee-zésen kívül valami lelkes megerősítést kapjunk, hogy jól végezzük a dolgunkat. Kis kacagásaidra rendkívül büszkék vagyunk, sőt a világ legszerencsésebb embereinek tartjuk magunkat emiatt. Tartottuk.
Mert mostanában ha egy idősödő hölgy az utcán szimplán rád mosolyog, ugyanezt a hatást éri el. Ha pedig a Jaaaajdeeeegyöönyööörűűűűűűűűűűűűakisbaba szólamot három oktávos hangszintkülönbséggel előadja, az eredmény percekig tartó felszabadult vihogás/röhögés/nevetés… Mi ehhez képest a pelenkázón, a járókában, a karunkban tartva, ölbe véve, bajvanarészegtengerésszelt énekelve, táncolva, grimaszokat vágva maximum egy kis hatásfokú ehemmmet kapunk. Pedig – jobb érzésünk ellenére – már mi is kipróbáltunk mindent. A három oktávtól az éneklős-csikizős megoldásig. Nem mondom, hogy unod, de fapofát vágsz ahhoz képest, ahogy például dédi egyetlen szavára reagáltál tegnap. A kezemből csaknem kiugorva élvezted már a köszönését is, és lelkes rikoltozásoddal természetesen az egekig fokoztad imádatát. Amíg a szobában volt, még a rég elmúlt kajaidő sem érdekelt. Erre pedig eddig nem volt példa…
Őszintén szólva remélem, hogy bizonyos idő elteltével ez a feltétlen rajongás – ha nem is csökken ez irányba – legalább kiterjed a homokozóban játszó kiskorúakra is…
Apás napok
2008 április 30. | Szerző: Kenguru
Az elmúlt rövidke három napon – bevallom őszintén – dolgozni voltam. Nélküled. Mert vagyok olyan szerencsés, hogy az egyik feladatom havonta mindössze hat napomat veszi igénybe, rugalmas megoldásokkal… Például két alkalommal haza tudtam jönni, hogy ne kelljen feltétlenül fagyasztott tejet enned. Nem mintha bármi kifogásod lett volna ellene, a lényeg, hogy a mennyiség megfelelő legyen…
Na, szóval apa – akinek szerencsére éppen most nincs dolga – együtt töltötte veled az elmúlt napokat. Elmondása alapján az első folyamatos hisztivel telt – kisebb megszakításokkal, amikor vagy cumisüvegből toltad magadba a nedűt, vagy véletlenül aludtál egy keveset. Esetleg jól voltál lakva, nem voltál álmos, és hajlandó voltál másik szülőddel is felvenni a szemkontaktust, amin úgy meglepődtél, hogy hangos kacagásban törtél ki, majd – amikor végiggondoltad a dolgot – minden átmenet nélkül sírásba csaptál át – majd ismét kacagás… Mindenesetre amikor hazaértem, a nap folyását hallva komoly lelkiismeretfurdalásom lett, és magamon éreztem a világ legrosszabb anyukája lemoshatatlan pecsétet. Aztán másnap, amikor halált megvető bátorsággal édesapád a kenguruba tett, és keresztbe-kasul hurcolt a városon postától az ő munkahelyén keresztül a vegyesboltig, úgy éreztem, hogy itt a vég, a következő három napot biztos, hogy lemondom, mert ezt te nem fogod túlélni. Ehhez képest, amikor találkoztunk az autónál hazafelé, Derrick felügyelőhöz méltó karikákkal a szemed alatt, hatalmas vigyorral üdvözöltél, és kiderült: reggel kilenc óta egy percet sem aludtál, viszont külön ablakot nyitottak számodra a postán, több fiatal nőt késztettél mosolyoddal a mielőbbi gyermekvállalásra, kissé koszos lett a talpadon a rugdalózó, annyi néni fogdosta a boltban, valamint kedves kettősötökre az összes járókelő rámosolygott. Állítólag. Aki nem, annak vagy szíve nincs, vagy nagyon elfoglalt…
Ma, a harmadik nap végén megállapítom: az arány kettő az egyhez a nehéz napok javára. Az utca végéről kellett visszafordulnotok séta helyett, mert olyan visítást csaptál, hogy édesapád nem mert tovább tolni, hátha azt hiszik a környékbeliek, hogy éppen el akar rabolni… Persze amint hazaértetek, a sivítást felváltotta a bájmosoly, és – de ez már bizonyára a képzelet játéka – a sanda oldalpillantás a hűtő felé, ahol cumisüvegek hada sorakozott várva, hogy dugó, égszakadás, vagy hasonló természeti katasztrófák esetén bevetésre kerüljön…
Kísérletek napirend kialakítására, elvégre éppen három hónapos vagy…
2008 április 10. | Szerző: Kenguru
Túlzás lenne azt állítani, hogy látom az alagút végét. Fogalmam sincs, mikor jön majd el az a pillanat, hogy négy óránál hosszabb időt töltök egyszerre alvással, és nem kell választanom a vacsorakészítés nyűglődő kisgyerekkel és a zenehallgatás édes-bédes kisgyerekkel c. variációk között. De vannak biztató jelek, ami napjaid alakulását illeti. Például:
– reggel: Miután kifejtetted hangosan, előbb gőgicsélve, majd – miután ezzel nem érsz célt – ordítva, hogy nem elég az, hogy reggelente kettőnk között lehetsz az ágyban, neked kifejezett igényed van arra, hogy a melletted fekvők nyissák ki szemeiket, ne tömködjenek cumit a szádba, öleljenek át és próbáljanak tovább aludni, hanem kommunikáljanak veled, a nappaliban a járókában békésen megvárod, hogy a felnőttek megigyák megérdemelt kávéjukat. Eközben csíkos famacskát és Milka kutyát ütögeted, mert arra még nem jöttél rá, hogyan lehet megfogni a fent említett lényeket. Az engedélyezett szünet hossza tizenöt perc, ezután társaságot igényelsz… De az élet apró örömeit is ki kell élvezni.
– délelőtt: néha hagyod, hogy minimális háztartási munkát végezzünk. Gyakrabban nem. A kenguruból skubizva persze lenne rá lehetőség, de viszonylag kicsi azoknak az otthoni foglalatosságoknak a köre, amelyekhez nem kell vasaló, forró víz, vegyszer, tű, valamint nem probléma, hogy egy hat kilós csomag van a tisztítandó tárgy és közöttem…
– délután: a terasz dilemmája. Mert vagy kimegyünk a teraszra, ahol neked jó, néha két-két és fél órát is alszol, de akkor természetesen szüleid strázsálnak még ha nyugágyban is. De nem pihennek. Vagy odabenn maradunk, de akkor jön a lelkiismeret-furdalás, hiszen neked kint sokkal jobb.
– este: a kezdetkor még elvagy nyugodtan a kiságyban. Majd kezdődik a két-három órán át tartó nyűgös időszak, amikor is kizárólag a pihenőszékben érzed elfogadhatónak a helyzetet, ha valamelyikünk (legfőképpen – mivel általában ilyenkor apa dolgozik, anya) lába ütemesen ringat. Nincs megállás, különben visítasz, hisztizel, és fuccs a jó hangulatú fürdésnek, kajának és lefekvésnek. Ezért lettem sorozatfüggő. Mert téged ilyenkor egyáltalán nem érdekel, hogy aki ül veled szemben, esetleg beszélgetne-e veled, vagy játszana, énekelne. A pihenőszék mozogjon. Egy pillanat kihagyás nélkül. Úgyhogy tudom, melyik nap, melyik csatornán milyen gyilkosos-doktoros-ügyészes-helyszínelős sorozat megy éppen, és bután bámulok ki a fejemből, miközben te egy pontra fixált tekintettel ringasz. Nem értem, miért jó ez, de kell a fürdés-vacsi program előtt. Különben egyikünk sem élvezi.
– késő este: van az a fél óra, amit a számítógép előtt töltök, miközben öt-tíz percenként felsírsz elalvás közben. Mert a számítógép van a legközelebb a szobádhoz. Ha bennmaradok, hogy jó anyukákhoz méltón fogjam a kezed, csak még rosszabb. Vigyorgás, kommunikáció, esetleg egy kis gőgicse, és teljes aktivizálódás – tehát az alvás késleltetése.
Ez tehát az átlagos napirend. Eltérés kizárólag olyan esetekben várható, amikor mi ehhez tervezünk. Például ma, amikor néhány barátunkkal megbeszéltük, hogy Vilma-barátnéd (tíz napos) születésének megünneplésére összejövünk a földszinten egy vacsora-féle erejéig, hiszen te ekkor már az emeleten majd nyugodtan alszol. Nos, egész nap nem voltál hajlandó lehúnyni a szemed. A délutáni alvás kimaradt, az este ennek megfelelően horrorfilmbe illő volt, és a szokásos fél órás nyafogás helyett az utóbbi kettőt a hozzád való rohangálással töltöttem. Apa odalenn helyt állt, én pedig köszöntem és elköszöntem. Most, hogy mindenki elment, természetesen a világ legédesebben alvó kisfiúját láthatnám a szomszéd szobában…
Ordítások fajtái
2008 március 31. | Szerző: Kenguru
1. Éhes fülsértő sivítás
Ilyenkor néha rád szólunk, hogy ne felejts el levegőt venni. Hiába, rád még nem lehet szép szóval hatni, ha úgy döntesz hazafelé az utolsó előtti piros lámpánál, hogy most, ebben a szent pillanatban jutott eszedbe, hogy éhes vagy. Az utolsó néhányszáz métert dombnak felfelé futólépésben tesszük meg egy lila fejű kisgyermekkel a babakocsiban, lesajnáló járókelői tekintetektől övezve. Közben drukkolunk, hogy jaj, csak meg ne kérdezze valaki, hogy mi bajod, mert akkor meg kell állni, és a mozgás megszűntével fordítottan arányos a sivítás hangereje. A szomszéd nénit, aki a csendnek nagy barátja (így aztán neked kevésbé), megpróbáljuk a hátsó kapun besunnyogva kikerülni, hogy aztán vetkőztetési sebességi rekordok felállításával kerülj minél előbb kajaközelbe. Már egész jók vagyunk – apával a munkamegosztás egyre tökéletesebb…
2. Foglalkozz velem – ordika
Az ááá hang hosszas kinyilatkoztatásával már nem tudsz átverni senkit. Ha ezt hallom, nyugodtan folytatom az ebédet, mert tudom, hogy egy perc múlva úgyis a lógó famacska, vagy a kiságyra függesztett Milka kutya ökölbe szorított kézzel való eltalálásával foglalkozol majd, miután konstatáltad, hogy egyik, melléd rendelt ügyintéző sem válaszol hívásodra…
3. Nem alszom, ha addig élek is – nyüszítés
A legidegtépőbb ezt hallani. Miután a babakocsi ütemes tologatása összekötve a szádból kieső cumi visszahelyezésével úgy tűnik, sikerrel jár, és két és fél hónapos felséged látszólag mély álomba zuhan, általában megpróbálok olyan tevékenységbe kezdeni, amely a háztartás, a tiszta ruhák, esetleg az itthon végzett munka frontján előre tolja folyamatos időhiánnyal küzdő hadállásainkat. Általában a porszívózás, a teregetés, esetleg – ha igazán összekapod magad, az ablak- vagy a tűzhelytisztítás közepén hangzik fel az álomból az ébrenlét felé küzdő hang a teraszon. És ha nem hagyok ott csapot-papot, hogy ütemesen (aggódó rokonok szerint túlságos erőbedobással) rázzam-ringassam-tologassam a kocsit, hogy visszazuhanj öntudatlan állapotodba, az először alig hallható, pusztán kellemetlen nyüszögés kettő-öt perc alatt hisztibe, majd liluló, vigasztalhatatlan ordításba fordul át.
4. Éjjel van, hol vagytok – morgás
Mondanom sem kell, az éjszaka eljövetele téged nem különösebben hoz zavarba. Egyre irígyebben hallgatom a hozzád hasonló korú gyermekek szüleinek beszámolóját arról, hogy néha reggel hatig is alszik a baba. Őszintén szólva arról már letettem, hogy leszoktassalak a hajnali kettő-három körüli nassolásról, de azt apával együtt némileg zokon vesszük, hogy ezután játszani lenne kedved, és nappal imádnivaló, ilyenkor inkább bosszantó boldog sikkantásokkal adod tudtunkra, hogy milyen jó minden. Majd amikor nem érkezik a megfelelő válasz (föléd hajoló arcok, az icipici házikó meséjének ismételgetése, esetleg csörgő dolgok ütemes rázása, majd behelyezése a kezedbe), állapotod átfordul a foglalkozz-velem-ordításba, majd az elkeseredett morgásba, hogy íme, téged senki nem szeret. Bármiféle reakció után a sorozat kezdődik előről…
5. Mér-nem-megyünk-már-hé – nyafogás
A legszebb, és legkomolytalanabb. Minden piros lámpánál, ha autóban ülünk, felteszed a kérdést. Többen rám dudáltak már itt, az erőszakos vezetési kultúrával rendelkező fővárosban, mert képes vagyok a veszélyes vörös színt messze előttem meglátva lassítani, hátha vált, mire odaérünk. És ezt többen nem értik.
Választható kiegészítők III.
2008 március 7. | Szerző: Kenguru
Étkezés:
Bevallom, ezt kezdő anyaként a magazinokban leírt szép és elrettentő példák gondos, terhesség alatti elolvasása után kissé túlmisztifikáltam, és az eszközbeszerzést is ehhez mérten intéztem…
Szoptatós párna: A megfelelő termék kiválasztása lehet hosszú keresgélés eredménye, vagy egyszerű szerelem. Én megvettem az elsőt a bababörzén, majd ezután számos, babatartózkodóvá alakítható, takaróval is rendelkező, hengeres és félhold alakú változattal találkoztam a sokat látogatott boltokban. A találmány remek, a másodlagos funkció pusztán parasztvakítás. Szerintem. A szóróanyagokon előszeretettel mutogattak egy édesdeden szunnyadó kisdedet az összehajtott párnán (esetleg a direkt hozzávaló takaróval befedve), de téged mindössze egyszer hoztalak ilyen helyzetbe. Hiszen miért tegyelek hungarocell-golyócskák közé, amikor rengeteg egyéb tartózkodási helyed van. Az is rejtély számomra, miért kapható a termék kizárólag édes-színes-macis vagy kockás-virágos változatban… Lehet, hogy az a cél, hogy véletlenül se lehessen otthagyni a kanapén kaja után anélkül, hogy el ne üssön bántón az egyéb lakberendezési tárgyaktól…
Szoptatós hálóing: kizárólag a kórházban használtam. Első nap. A szobatársam pántos nyári ruhákat hordott, és példájából okulva az első adandó alkalommal berendeltem a saját hasonló cuccaimat. Mert sokkal kényelmesebb volt, mint a remekül kialakított, fedett, esztétikus lyukak keresgélése. Elvégre még csak tanultad az evést, a nehezített pálya felesleges.
Szoptatós melltartók: A beszerzett daraboknak pontosan fele használható. Azok viszont nagyon. A többit nem tudom, milyen kismamákon tesztelték – ha tesztelték. Azt meg végképp nem tudom, hogy a próbafülkében miért véltem őket megfelelőnek…
Melltartóbetétek: Hegyekben állnak a fiókban. Mert szintén egyetlen fajta van, ami használható. És nem az, amit egyesével csomagolnak steril, esztétikus műanyag tokocskába, és elképesztő vékonyságával, magas árával próbálja meghódítani a keresgélő kezdőt, aki azt gondolja, hogy ennyi pénzért ez kell, hogy a legjobb legyen, valamint – látván a dobozon bájmosolygó kismamát – hogy ez majd nem látszik át a feszesebb ruhadarabokon. Átlátszik. Viszont kényelmetlen.
Mellszívó: Egyszer – még mielőtt ez az őrület, ami téged eredményezett, elkezdődött – egy kórházban “munkám során” találkoztam egy iszonyatosan kinéző, a hetvenes éveket idéző dizájnnal rendelkező szerkezettel, amelyre csatlakoztatva volt egy kúpot formázó, tartályban végződő képződmény. Akkor gondolkodtam el először azon, hogy akarok-e valaha valóban édesanya lenni… A szerkezet édestestvére a kanapé szélén foglalta el méltó helyét, és ijesztegeti a látogatókat. Az első egy-két héten még elpakoltam a nyomtató-nagyságú kockát minden egyes alkalommal. Most már szinte észre sem venném, ha nem pompázna az alkonyt idéző sötétkék színben – sárga rátéttel, hogy messziről is jól lehessen látni.
Cumisüvegek: Vannak ugye a széles nyakúak, amelyeket a kismama-ajándékcsomagban kaptam, és azt gondoltam, ezek az igazán modern babás háztartás kellékei. Van ugye a mellszívó, amelyhez csak szűknyakút lehet csatlakoztatni. Van már öt darab szűknyakú, amelyek közül három kompatibilis a mellszívóval. Egymás kupakjaival azonban egyik sem. Az egész olyan, mint egy naaagy puzzle rengeteg anyázással. Vagy mint a számítógép és a kiegészítők közötti kábelmizéria.
Sterilizáló: Mikróban mindössze tizenkét perc alatt csíramentesít. Amennyiben belefér a cumisüveg. Valamint amennyiben nincs ráírva, hogy tilos a készülékbe tenni. Mert a mellszívón ez van. Ezért marad a szebb időkben zöldségpárolásra használt edény néhány csepp citromlével, és a vízkőoldó, mert természetesen egy kis víz mindig a tűzhelyre folyik.
Műanyag tejgyűjtő kagyló: A legnagyobb tévedés. Drága, viszont teljességgel használhatatlan. Minden folyik mindenhol, mindenhonnan mindenhova. Azt az izét kivéve. Hadd ne részletezzem.
Édesanyád ilyen típusú szerencsétlenkedései egyébként téged teljesen hidegen hagynak. Neked teljesen mindegy, hogy párnával vagy anélkül, kattintós melltartóval, vagy hálóinges lyukon. Éhes vagy, ordítasz, megkapod, csönd van. A kiegészítőkkel meg csináljak amit akarok.
Választható kiegészítők II.
2008 március 7. | Szerző: Kenguru
Szabadidő eltöltése:
Játszószőnyeg: rögtön kettő. Az egyiket a járókához vettem, megfelelő méretben, tele különböző anyagból készült, a hasonfekvésre késztető lifegő micsodával, büszkén arra, hogy nem dőlök be mindenféle hajlított, szövetbevonatú dróton lógó kütyünek, majd készítek én néznivalót és fogdoznivalót gyermekemnek, ha éppen arra lesz szüksége. Alig egy héttel később ajándékba kaptuk a lógós-csörgős változatot… Mondanom sem kell, azóta a járókában az alatt fekszel (természetesen háton), és a citromsárga műanyag medve már sokkal több vigyort kapott, mint anya és apa együttvéve… A hasonfekvés elsajátítását boldogságod érdekében későbbre halasztottuk – bár már percekig bírod, ha melletted egy tükröződő lábasfedőt helyezünk el, szemben a két hete felhangzó hatalmas ordítással, amit produkáltál, ha megláttad a matracot…
Plüsstenyészet: Milka-kutya (mert lila), Sanyi kutya (mert hasonlít rá), Szilvi-Rita kutya (evidens), Zöld sárkány, Tükrös hernyó, Malacka (tíz éve érkezett, és Németországban a Schweinhase névre hallgatott), és Medvebárány. Valamint rengeteg apró, névtelen figura, akik jönnek-mennek a kiságy, a járóka és a felesleges játékokat tároló doboz között. Egyelőre szerepük pusztán esztétikai, hiszen még egyáltalán nem mutatsz érdeklődést a plüssbigyók iránt. De amikor olyan ééééédesek.
Lógó kütyük: Büszke édesanya vagyok, saját gyártmányú lógó, forgó izémizékkel kápráztatlak el mind a kiságy, mind a járóka fölött – bár barátaink lejózsefvárosizták a kismamás magazinból kivágott papírrepülőket, neked tetszenek az izék. Igaz, most citrommaci háttérbe szorította az egyéb mozgolványokat…
Csörgő: Még fogni nem tudsz, de már van. Valamint hűtőbe tehető, zselével töltött rágóka is. Persze, előbb-utóbb szükség lesz rá. Addig meg legalább tudjuk, hogy miért ordítasz. Mert véletlenül ráfektettünk.
Boldogságod legfőbb forrásai a citrommacin túl: a cédétartó bácsi a sarokban, valamint az elzettes néni a lépcsőfordulóban. Ezutóbbi egy reklámplakát. Szerelmesen bámulod, és rendkívül rossznéven veszed, ha az emeletről lejövet nem állunk meg, hogy hosszú perceken keresztül fejezzük ki hódolatunkat a kudlikjuli-szerű asszony iránt.
Választható kiegészítők
2008 február 22. | Szerző: Kenguru
Fogyasztói társadalomban élünk. Szerintem, aki nem dől be a különböző, babaprojektre kihegyezett árucikkeknek, és nem vásárol legalább néhány felesleges dolgot – elvileg megkönnyítendő a kis evő-alvó lénnyel való együttélést, valamint elősegítve a gyermek egészséges fejlődését, gyakorlatilag pedig növelve a bababoltok bevételét, az minimum marslakó. Álljon itt hát egy témakörönként csoportosított lista a legnagyobb telitalálatokról és melléfogásokról – hátha néhány év múlva érkezik kistestvéred. Legalább ugyanazokat a hibákat ne kövessük el…
Tartózkodási helyek:
– Kiságy – szerencsére a tárgy adott volt kókuszmatracostól, légzésfigyelőstől, ezért nagy hibát nem követhettünk el, nem vásároltunk tömörfából baldachinost. A légzésfigyelő – bár te már a haramadik tulajdonosa vagy, a gyártó szerint pedig maximum egy évig használható – működik. Ezt többször tapasztaltam hajnali négykor, amikor félálomban kivettelek szoptatni. Iszonyú hangos.
– Járóka – mivel fenn alszunk, lenn élünk, szintén hasznos. Nem áll görcsben a gyomrom, miközben beteszem a mosást, hogy vajon most kezded-e el magad arrébb tornászni a kanapén. Hogy az aréna-méretű tárgyat később is használni fogod-e, azt nem tudom. Nyáron mindenesetre ki lehet tenni a teraszra… És nyáron még talán nem fogod kikérni magadnak a megalázó helyzetet… Boldog nyarunk lesz…
– Pihenőszék – a védőnéni szerint nem hasznos, ha sokat vagy benne. Szerintem este teljesen mindegy, hogy hosszas ordítás után mi nyugtat meg. Ha az, hogy a vízszintesre állított székben a lábammal hintáztatlak, miközben vacsorázom, akkor mindkettőnknek jó.
– Hordozókendő – erről már volt szó. Lehet, hogy a járóka rácsára fel lehetne tenni fejvédőnek, elég hosszú hozzá. Holnap kipróbálom.
– Kenguru – Leborulok kitalálója előtt. Az egyetlen szabály, hogy csak végső esetben használjuk – mert ha egyszer belekerültél, akkor a következő evésig ott is maradsz, ha nem akarunk halláskárosodást…
– Babakocsi – a behemót, kényelmes, vízszintes mózeskosár-részében eddig jó, ha négyszer feküdtél. Utálod. Esetleg, ha kellően zötyög séta közben, akkor elviseled valahogy, de amint megállunk, reklamálsz. Most plédek, babakabátok és egyéb kellékek vannak benne helyetted. Szerencsére olyan fajtát szereztünk be, amelyre ehelyett az autósülést – azaz a hordozót is fel lehet kattintani. Éljen. Hordozóban akarsz menni mindenhova. Gondolom a gerincednek nem a legjobb, de lehetővé teszi a bejutást a boltba, postára, piacra, valamint a kijutást csendben a teraszra, ha éppen nem sétálhatunk két órán keresztül. Kilátsz belőle, ami azt jelenti, hogy a hangos üzemmód előtt öt-tíz percig bámulod a fáról lógó mozgó falepkét.
De mindezeken túl a legjobb anya vagy apa térdén, úgy, hogy a fejed az egyik oldalon lóg le, a lábad a másikon, miközben ritmusosan ütögetjük a hátadat.
Babaúszás háromszor
2008 június 16. | Szerző: Kenguru
Vízi lény vagy. Ez kiderült számunkra, amikor először, szorosan átölelve, félve belehelyeztünk a nagykádba. De csak mi rettegtünk, hogy vajon mi lesz, hogyan bírják majd a szomszédok várható üvöltésedet. Te egy samponos flakon vízbe ügyeskedése után olyan kergetős jelenetet rendeztél, hogy alig bírtunk megtartani. Egyáltalán nem zavart, hogy vizes lett az arcod, hogy beleért a füled… Sőt még az se, hogy a flakonra való vetődéskor a fejed egy óvatlan pillanatban bizony a víz alá került. Mi persze halálra váltan kaptunk ki, és kezdtünk volna nyugtatgatni, esetleg tárcsázni a mentőket, de az akció után a megszerzett flakonnal a kezedben vigyorogva néztél ránk, és egyáltalán nem értetted, miért rémültünk meg annyira. Ezen előzmények után döntöttünk a babaúszás mellett.
Ezért most éppen kinn alszol a teraszon. A foglalkozás számunkra legjótékonyabb hatása…
Alapos internetes kutakodás után választottuk ki a tőlünk nem túl távoli helyszínt, ahol kizárólag kisgyerekek által használt medencét, egyszerre maximum öt vízben lévő babát, és választható időpontot ígértek – persze nem egy szimpla uszodai belépő áráért, de hát mindenkinek élni kell valamiből.
A helyszín impozáns. Kellemes kis medence, játszóház a babának, szauna a mamának, pelenkázó-hegyek, vízben és parton használatos játékok, színes neonfények, konyha és ételmelegítő – az esetleg unatkozó apukáknak hatalmas teaválasztékkal (mert a sör igazán rosszul nézne ki) – szóval minden, ami egy kellemes délelőtthöz elvileg szükséges. Még azt a tényt is csaknem feledteti, hogy egy ablaktalan pincében vagyunk. A mosoly akkor fagyott először arcunkra, amikor a parton segítő asszony kijelentette, hogy az úszópelenka és az örökölt ezüstöslila fürdőnadrág – ami egy másik helyszínen egy másik kisfiúnak kötelező volt – ide nem jó. Természetesen lehetőségünk volt egy másfajta gatya megvásárlására, valamint egy fürdősapkába való beruházásra. Az a tény egyáltalán nem zavarta, hogy hajszálaid száma nem haladja meg a tízet… Na de – ha már itt vagyunk, ezt az egyszeri kiadást még fogcsikorgatva elviseljük – gondoltuk.
Az első alkalommal egyedül voltunk a medencében. Téged lényegében úszóbajnoknak titulált a gyakorlatokat diktáló leányzó, és meg is tettél mindent, hogy elvarázsold közvetlen környezetedet. Bájvigyor, felfújható csiga intenzív kergetése a medence egyik sarkától a másikig, valamint gyakori örömteli sikongatások, és a parton maradt apára és a kezében tartott fényképezőgépre való szüntelen mosolygás.
Szóval úgy gondoltuk, hogy mit nekünk kiadások, ha ezt a földöntúli boldogságot látjuk víztől csöpögő orcádon… és elmentünk másodszor is. Amikor sajnos mellénk érkezett három darab másfél-két éves hatalmas ember, amit te rendkívül rossznéven vettél. Amit meg is értek, mert bizonyos Misike a foglalkozás elejétől végéig magas c hangon visított, és édes jó szülei véletlenül se vitték volna ki a medencéből. A kakofóniát fokozta a hangos “járalábjárakéz” anyai kórus, valamint a már beszédképes egyedek véleménynyilvánítása. Negyed óra után megkönyörültünk rajtad, mert minden hangosabb vijjogásra üvöltéssel reagáltál, és mindenkitől megijedtél, aki nagyobb volt nálad. Márpedig a helyszínen csak olyanok voltak. Kicsit gondolkodtunk azon, hogy vajon miért kell azt mondani egy öt hónapos szüleinek, hogy jöjjön nyugodtan, amikor a többiek látványosan nem ugyanabba a kategóriába tartoznak (például tudnak ülni a deszkán, amit tőled még hiába követelnének), hacsak nem a beszedhető pénzmennyiség miatt, de a rossz érzést elhessegetve adtunk még egy esélyt a helynek.
Félve érkeztünk a harmadik alkalomra – előrelátón másik időpontot beszélve meg a szervezőkkel, hogy kikerüljük az idős csimotákat. Természetesen amint beléptünk, az első megpillantott – vagy inkább meghallott ember bizonyos Misike volt, aki a múlt hét óta megtanulta a magas c után következő hangok egész sorát. De tíz görbülő szájjal vízben töltött perc után (nem sírtál, úgyhogy hősiesen kitartottunk) valahogy belemesterkedtél egy zöld gumilabdát a medencébe. Onnantól kezdve pedig bizonyos Misike már azért visított, hogy a tereptárgyat ő érje el hamarabb. Naná, hogy nem sikerült neki.
Viszünk, hogyne vinnénk legközelebb is – kényszeredett mosollyal és nagyobb címletekkel a zsebben… Mert hiába látjuk, hogy a bébibizniszben a vizes kalandok az egyik legjobb üzletnek számítanak, bedőlünk. Hiszen jól érzed magad, és mi lehetne fontosabb.
Oldal ajánlása emailben
X